Gyertyakémia – az alapanyagokról tudományosan |
Méhviasz: a legrégebben használt alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. A méhviasz számos anyagból álló viaszféle. A fő összetevők: palmitinsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok. Olvadáspontja 62-64 °C. 85 °C-nál magasabbra hevítve színét megváltoztatja. A méhviaszgyertya jellegzetes mézszínű és illatú, mártással készülő gyertyafajta. Hosszabb tárolás alatt szürke réteg képződhet rajta, de ez minőségromlást nem eredményez, és egyszerűen eltávolítható. (Forrás: Wikipédia)
Faggyú: szobahőmérsékleten szilárd állati zsír. Főleg sztearinsavas és palmitinsavas glicerinészterekből áll. Az ipari faggyút gőzfűtéses edényekben olvasztják, tisztítják és formába öntik, ahol megdermed. Ez a faggyú már elég tiszta közönséges szappan és gyertya készítésére.
A faggyú kémiai szerkezete (n értéke a sztearinsav esetén 16, a palmitinsav esetén 14) (Forrás: Freeweb kislexikon)
Paraffin: manapság a leggyakrabban használt viasz. Könnyen megmunkálható anyag. Olvadáspontja 54 °C. A paraffin a kémiában a CnH2n+2 felépítésű alkán szénhidrogének gyűjtőneve. Köznapi nyelven a paraffinviaszt értjük rajta, mely olyan szénhidrogének keveréke, ahol a szénláncok 20-40 szénatomot tartalmaznak. Túlnyomórészt kőolajból nyerik. Desztillálással választják szét a többi alkotóelemtől, és az így nyert paraffinkását további költséges eljárások során tisztítják, finomítják. Többnyire pasztilla vagy por alakban használják. (Forrás: Wikipédia)
Sztearin: természetes anyag, a sztearinsav gliceridje. C3H5(O.C.18H33O.)3. A belőle készült gyertya tejszerű, opálos színt kap. Olvadáspontja 74 °C. (Forrás: Pallas nagylexikon)
A sztearingyertya porcelánszerű anyaga inkább törékeny, mint hajlékony. Fizikai tulajdonságai miatt elkészítése csak öntéssel lehetséges. (Forrás: Wikipédia) |